A papírtálak készítéséhez használt anyagoknak egyensúlyban kell lenniük a teherbírással, a szivárgásszigeteléssel és a biztonsággal. A mag hordozóból, funkcionális bevonatból és kis mennyiségű segédanyagból áll. Mindegyik anyagnak külön funkciója van, és együtt dolgoznak, hogy megfeleljenek a papírtálak speciális igényeinek. A következőképpen van besorolva:
1. Mag szubsztrát: papírréteg (meghatározza a terhelést{1}}a teherbírást és a keménységet)
A papírréteg a papírtál alapváza, amely szerkezeti támasztékot nyújt a tálnak, és biztosítja, hogy a tál stabilan megtartsa az ételt anélkül, hogy összeesne. A gyakori típusok a következők:
Élelmiszer{0}}minőségű fehér karton: a legelterjedtebb alapanyag, sűrű textúrájú és keménységű, sima felületű, könnyen nyomtatható (például márkalogók és elvihető papírtálak). Általában 250 g/m2 és 400 g/m2 közötti vastagságú, szobahőmérsékleten vagy közepes hőmérsékleten (legfeljebb 80 fokon) tálalható, például rizs, tészta és kevert{7}}sült zöldségek. Olcsó és könnyen feldolgozható. Nátronpapír: A nátronpapírt olyan papírtálakban kell használni, amelyeknél a környezetbarát{10}}vagy a nagy intenzitási követelmények fontosak. Rostjai rendkívül rugalmasak és szakadásállóak, így nedves állapotban is megőriz némi merevséget, így ideális leveses ételek tálalásához vagy elvihető tálak külső tartórétegeként. Egyes nátronpapírokat fehérítettek, hogy a felületük megfeleljen az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő higiéniai követelményeknek.
Hullámpapír: A sűrített papírtálak, amelyeket csak kivételes körülmények között használnak (például nagy tárolóedények családoknak vagy kültéri pikniktálak), hullámpapír mag és selyempapír keverékéből készülnek. A hullámosított szerkezet fokozott csillapítást és hőtartást biztosít, miközben növeli az általános teherbírást. Azonban viszonylag terjedelmes, és ritkán használják kis, mindennapi papírtálakban. ii. Funkcionális funkcionális réteg: Bevonat (szivárgásmegelőzési és hőállósági problémák megoldása)
A papírhordozók önmagukban nedvszívóak, ezért a szálak közötti hézagok lezárásához bevonat szükséges, hogy megakadályozzák a folyadék és a zsír átszivárgását. Különböző bevonatok alkalmasak különböző felhasználásokra:
Polietilén (PE) bevonat: A leggyakrabban használt bevonóanyag a polietilén fólia, amely egy papírréteg belsejében végzett laminálási eljárás (egyes külső rétegeket polietilénnel is bevonják a vízállóság javítása érdekében). A polietilén kémiailag stabil és -40 fok és 110 fok közötti hőállósággal rendelkezik. Hatékonyan gátolja a víz és az olaj beszivárgását, és biztonságosan érinthető az élelmiszerekhez (élelmiszer-minőségű PE-kompatibilis). Széles körben használják szobahőmérsékletű kivehető tálak, hideg italok, instant tésztás vödrök bélésében (az instant tészta vödrök általában "papír + PE" kompozit szerkezetűek). Polipropilén (PP) bevonat: forró ételekkel érintkezésre alkalmas papírtálak (pl. forró leves vagy frissen főtt étel hőállósága kisebb vagy egyenlő, mint a Polypropén és a keménység Polypropyl foka). polietilén, így a bevonat kevésbé érzékeny a magas hőmérséklet miatti lágyuláshoz és deformációhoz. Egyes mikrohullámú sütőben használható papírtálak ("mikrohullámú" címkével) polipropilén bevonatot használnak, de ezek valamivel többe kerülnek, mint a polietilén, és megmunkálásuk is igényesebb.
Növényi-alapú festékek (például PLA-festékek): A hagyományos műanyagfestékeket új, környezetbarát, biológiailag lebomló, megújuló forrásokból, például kukoricából és keményítőből készült, tejsavat nyersanyagként használó festékek váltják fel. Használat után a természetes környezetben lebomlik, és csökkenti a fehér szennyeződést. Alkalmas környezettudatos-éttermekbe vagy eldobható, környezetbarát{4}}papírtálakba. Azonban valamivel gyengébb (általában 90 foknál kisebb vagy azzal egyenlő), drágább, ezért nem elérhető könnyen. III. Kiegészítő anyagok (a felhasználói élmény és a biztonság javítása)
Ragasztó: Papírtálak készítésénél használják varratokhoz (például felgöndörödött élekhez, valamint az alja és a táltest közötti csatlakozásokhoz). Élelmiszer-minőségű ragasztókat (például víz-alapú akril ragasztót) kell használni az erős kötés biztosítása és a káros anyagok mozgásának megakadályozása érdekében, amelyek repedésekhez és szivárgáshoz vezethetnek, ha a ragasztás meghiúsul.
Nyomtatótinta: Ha csak a papírtálak külső rétegére nyomtat mintákat, élelmiszer--minőségű, környezetbarát-tintát (például víz-alapú tintát) kell használni. Ezek a tinták nem tartalmaznak nehézfémeket (például ólmot és higanyt) és illékony veszélyes anyagokat. A nyomtatott réteget és az élelmiszerrel érintkező belső réteget polietilén- vagy papírréteggel kell elválasztani a tintaszennyeződés elkerülése érdekében.
Át nem eresztő fólia (speciális cél): Egyes papírtálak, amelyeket magas zsírtartalmú vagy maró hatású ételekhez (például chiliolajhoz és savanyú szószokhoz) használnak, egy további ultravékony, át nem eresztő fóliát (például EVOH filmet) adnak a PE/PP bevonat belső felületéhez, hogy tovább javítsák a védő tulajdonságait, és megakadályozzák az olajoknak vagy savas anyagoknak való hosszan tartó expozíciót, amelyek a szivárgást okozzák.
